A halál beállta - EREDMÉNYHIRDETÉS

Versenykiírás #2 

Sziasztok!

Tegnap lezáródott a verseny, és ma eredményt hirdetek.

Három munka érkezett. Ez kevesebb, mint a múltkor, de nem a mennyiség számít, hanem a minőség, az pedig erős lett. :)

Nem is húzom az időt, vágjunk bele!

A döntésemet egyéni érzelmeimre alapozom, mint mindig. Nehéz három király munka között sorrendet felállítani, de megpróbálkoztam vele...

III. hely: Rose Hoshino

"Szúró fájdalom hasított a mellkasomba, majd azonnal megszűnt. Eltűnt úgy, mint minden körülöttem. Mint a szemem világa, ami csak a végtelen sötétséget látja, pedig biztosan nyitva volt. 

~Meghaltam? Mi lesz most? A mennybe kerülök? Vagy talán a pokolba? Mikor pereg le előttem az életem története? Vajon valaki újszülött gyermekének a testébe kerülök? Vagy egy fűszál leszek, aki egész nap a fényben fürdik és néha lágyan meglengeti a kellemes kora nyári szellő? Talán visszamegyek a földre és szellemként járkálok az emberek között? Vagy ebben a sötétben fogok lebegni örökre?~

Egy biztos, fáradtam. Lecsuktam inkább a lelki szemeimet is, hiszem amúgy sem láttam semmit itt a sötétben. 

~Vajon felébredek még valaha?~"

A teljes tanácstalanság tárult elénk. Maga az írás jó, talán halál után van egy holtpont amikor mindenkinek ez fut át a fején, nem tudom. Különösebb érzelmet nem igazán váltott ki belőlem, ugyanazok a kérdések, amiket már ezerszer feltettünk magunknak. Viszont végre valaki leírta összegezve. :)

Gratulálok, itt az ajándékképed:  

II. hely: Bakos Panni

"Kábultan támolygok az úttesten. Villanások hangos zörej. Egy autó! Dudaszó, fékcsikorgás és paff.

Talajt érzek az egész testem alatt. Kiáltások amik egyre tompábbak. A fájdalom folyamatosan csökken.

Ragadós vas szagú folyadék van körülöttem. Laposakat pislogok, egyre mélyebben.

A szemem végleg becsukom.

Egyre közeledek a fényhez, de ugyan akkor úgy érzem teljesen elnyel a sötétség.

Átkerülök egy másik világba hol emlékképek peregnek.

Egyre gyorsabban zuhanok még végül újra csak sötétség. 

Szemhéjamon keresztül már látom a fény színes csápjait de nem nyitom ki szemem.

Szólongatnak édesen. Különös olyan mintha még élne bennem valami de nem tudok rá emlékezni.

Lassanként nyitogatom a szemem. Meglátok két alakot.

Érzem simításukat.

Újra kezdtem...de ugyan az maradtam!"

Szóval a halál után is van élet. Nem fedted fel, de ebben biztosak lehetünk. Talán az utolsó mondat az, ami engem gondolkodásra kényszerített. "Újra kezdtem...de ugyanaz maradtam!" Nem tudom, ez az önmegvalósítás, meg a "Be yourself!" nekem nagyon fontos. Ezzel jó helyen találtál el. :)

Gratulálok, itt a díjad: 

[A blogajánló készül]

I. hely: Vajda Réka

"Félek, de közben megváltást is érzek… Hiába ordítottam, hiába sírtam… Senki nem hallotta... Észre se vettek… Már a gondolataimat se hallom… Örök vidámnak hívnak… De mind ez csak egy maszk! Már lelkileg nem is élek, akkor minek mozgok még? Úgy döntöttem ennek vége! Már csak egy lépést kell megtennem, és örök álomba kárhoztatni magamat. Jobb kezemben egy kés. A balban egy pisztoly. Melyiket válasszam? Úgy döntöttem megtapasztalom milyen is a lassú halál, és máris egy szúrást érzek. A hasamban… Vérzek… Meleget és fájdalmat érzek… De megbánást nem! Lefekszem… Lassan… Elkezdem fázni… Mosolygok… Végre egy őszinte mosoly… Lehunyom a szemem… És végre elalszom… Örökre…"

Ez eléggé "drámai" lett ahhoz, hogy azonnal kétszer kelljen elolvasnom, ami csak jó. A halál után nincs élet? Hmm... :)

Megint máshogy közelítitek meg, ezt szeretem a legjobban. Talán a vége kicsit túlságosan is tagolt, de talán ez benne a jó, a megnyerő.

Gratulálok, megérdemled: 

[A szöveg azonnal kikerül]

Köszönöm a versenyzőknek, ügyesek vagytok! :)