A verseny többi résztvevője + SAJÁT 10 mondat a félelemről.~ (off)

Sziasztok!

Az UTOLSÓ bejegyzés lesz a "10 mondat a félelemről" verseny keretein belül.

Érkezett hozzám egy kérés, miszerint osszam meg veletek azokat a műveket is, amelyek nem értek el helyezést.

Nem is húzom tovább, kezdjük! :)

Széles L. Gábor

"Aliz rettegve várta a vizsgálat napját: megmondta neki az orvos, ha daganatot találnak az MR-en, akkor bizony nincs mese, műteni kell. Napok óta képtelen volt aludni: a szíve a torkában lüktetett, a gyomorgörcstől egy falatot sem bírt enni. Még a hideg is kirázta a gondolattól, hogy esetleg kés alá kell feküdnie.

Tudta jól, hogy barátnői, Réka és Olívia is csak egy nagy fekete zsákban kerültek ki az onkológiáról, s meg volt győződve arról, ha egyszer ő is arra az osztályra kerül, akkor csak koporsóban viszik ki onnan. Félelmét csak fokozta, mikor meglátta, hogy két, az osztályon dolgozó ápoló épp egy akkor elhunyt vele egykorú lány holttestét tette a hordágyra. Folyton csak az kattogott a fejében, hogy vajon nekem is itt a vég?Ennyi lenne az élet? Hosszú órák teltek el így. A síri csendet csak néha törte meg az ajtónyitás fájdalmas nyikorgása... Hosszú órák teltek el, ám egyszer csak hirtelen, harsány zaj kíséretében kivágódott az ajtó, s mögötte megjelent a sorsa fölött hosszasan konzíliumot ülő orvoscsoport vezetője. Ám azt a mondatot, amit ezután hallott, míg él, nem fogja elfelejteni..."

Az érzés, amikor folytatást akarsz…. Igazából egy ember helyzete volt a központban, nem pedig maga az érzés, mint félelem, ezért nem tudtam a többihez hasonlítani. Ez egy novella (esetleg egy teljes történet) figyelemfelkeltő kezdete. Ez nem feltétlenül baj, sőt, engem kíváncsivá tett. Szóval Gábor felé a kérésem: Írd meg ezt a novellát, és küldd el, majd beszélünk róla. Oké? J

Panni Bakos

Remegő kézzel átkarolom a térdeimet, Rettegek! A szemeim előtt már minden lepergett..Végem!!! Nem tudom hol vagyok és hogy mit csinálok itt de egy biztos nagyon Félek! Nem tudom hogy miért kötöttem magam hozzá elvégre folyton csak lenéz, szid, és ócsárol! De hát én nem érthettem! Amint megtudtam hogy mi a szándéka velem....én azóta is rettegek! De mondjam meg neki? Vagy tartsam titokban? Nem tudom mit tegyek! Félek!!!

Nekem kicsit erőltetetten jött át az egész. Arra emlékeztet, mint amikor anyukámnak hisztizek, hogy „már pedig én megfáztam, vigyél orvoshoz, írj ki egy hétre, mert kinyúlok!!!” Erőltetett….ezt tudom rá mondani.

Sam Deevans

„Minden egyes porcikád harcol ellene, de mégis utat tör benned.

A félelem az, ami néha összetör,

ha kell letaszít a földre és azt mondja, hogy már ne bízz meg senkibe.

Ő az ördög segédje, aki miatt annyi terved porba hullt.

A halálod akarja,ha nincsen tápláléka.

Lételeme a rejtett érzelmekből fakad, amiket nem merünk elmondani,

mert FÉLÜNK, hogy egy kapcsolatnak vége szakad. 

Gyomrod görcsbe rándul mert ez a félelem, 

ami téged határol egy nap majd felemészt és tudod jól,

hogy itt már a menekülés sem segít. 

Utánnad megy és megragad mert a félelem az,

ami igazán tudatja velünk, 

hogy ember az ember mert nincs olyan érző lény,

aki a félelem fogalmát nem ismervén vág bele egy életet meghatározó tervbe,

ami majd a kezét fogva kíséri őt...örökre.”

Érdekes, hogy nyolc írás közül csak négy volt egy szempontból írva (igen, a fele). Abból a négyből szortíroztam, és igazából Szoni (nyertes) írásához tudnám hasonlítani, de az engem jobban megfogott. De nem rossz egyáltalán, sőt… J

Vivien Németh

„Félelem. Mindenkinek más-más jut az eszébe eme szóról. Emlékek százai gyülemlenek fel benned, eszedbe jutnak legrosszabb rémálmaid, elhunyt szeretteid, ijesztő fenevadak, s megannyi minden, ami a félelmet táplálja. Nagy Úrnak tekinthetjük, hisz sosem csillapodik, egyre csak nő és nő, az elmén eluralkodik. Számtalan esetben bukkan fel, akárcsak egy pillantás, jelen van, majd eltűnik. A gondolataidban viszont az életed során ott lebeg, mint egy félre lépés, mi végig kísér akár a balszerencse. Mindenki fél valamitől, mi etetjük ezt a szörnyűséget, növekszik, míg a Földet körbe nem veszi. Hát akkor mit tegyünk? Ne vegyünk tudomást róla? Könnyű mondani... A félelem mindig is jelen lesz, nem hátrál, s egyszerre csap le az áldozataira.”

Igen….ez volt az az írás, hogy „király, de nem fogott meg”. Alapjában véve nagyon jól össze vannak szedve a dolgok, jól vannak megfogalmazva, több irányból közelíthetjük meg a félelmet, viszont rám nem hatott. J

Olvasva ezt a sok remek gondolatot, tényleg inspirációt ad, és felvillanyozódok. Ezért most megpróbálom én magam is újraértelmezni a félelmet, és leírni…

„Ő a leghűbb védelmezőnk. Megszereztük, és immár hátunkon cipeljük míg élünk, és ő hálája jeléül üvölt, ha hátrálnunk kell. Ő a kis hang a fejünkben, amely azt súgja: „ne tedd”. Tanácsokkal lát el minket, sokkal jobban ismer mint a legjobb barátunk. Egyetlen egyszer cserben hagy, és akkor beleugrunk egy meggondolatlan játszmába, amiből nincs visszaút. Ez az élet. De ha már elmerültünk a lüktető világ fojtó vizében, hát ugrik utánunk, és belénk csimpaszkodik. Összebilincseli magát velünk, és többé el nem hagy.

Hátán oxigénpalack, felettünk csapkod, igyekszik visszavonszolni a felszínre. De mi ellenkezünk, és egyre mélyebbre úszunk, viszont velünk ellentétben Ő nagyon jól ismeri a határt. Ha megpróbálnánk ezt a határt átlépni, kihúzza szánkból a csövet, melyen át lélegezhetünk. Fuldoklunk. És akkor megment. Minden nap megpróbál végezni velünk, hogy megmenthessen.”

Ne feledjétek: nyomot hagyni és FELIRATKOZNI ér!

Ui.: Kompetenciás élményeket szívesen fogadok. :)